Midlife mentoring folyamat – újraértékelni az életed 35-55 között
Bemutatok egy‐két tipikus példát mit érezhetsz akkor, amikor engem keresel:
- rosszul érzed magad a házasságodban, párkapcsolatodban
- nem találod a helyed a családban anyaként, apaként, feleségként, férjként
- mindenkinek az élete fontosabb a sajátodénál, és ez már a boldogságod az ára
- nincs meg a megfelelő egyensúly a család és a munka között
- szeretnél a szüleiddel megbékélni amíg nem késő
- motiválatlan, céltalan vagy az életben, beragadtál a monoton munkádba, hétköznapokba
- már mindent elértél szakmailag, nem látod a jövőd
- elfáradtál abban, hogy nem tudsz döntéseket hozni
- kíváncsi vagy életed mélyebb értelmére
- nyomaszt, hogy ez már a B oldal…
Az általában 4 hónapos transzformatív folyamat során végig melletted vagyok, tapasztalatommal és legjobb tudásommal támogatom azt, hogy a saját életutad, aktuális helyzeted és érzelmi tudásod/fejlettséged figyelembevételével lépésről lépésre az alábbi témakörök átdolgozásával eljuss oda ahová talán nem is gondoltad, hogy elérhetsz!
- rendet rakunk a fejedben kavargó gondolatok között
- kitisztázzuk a hullámzó érzéseidet
- megkeressük és felállítjuk azokat a célokat, melyek téged támogatnak
- újraértékeljük azokat a múltbeli eseményeket, melyek oda vezettek, hogy nem olyan életet élsz, amelyben jól érzed magad
- lépésről lépésre behozzuk a változást az életedbe
- erőt és bátorságot kapsz ahhoz, hogy megtedd azt, ami támogat téged
- egységet teremtünk a gondolataid, érzéseid és cselekedeteid között
- megünnepeljük az új életedet
A mentoring folyamat egy nulladik beszélgetéssel indul, ahol részletesen átbeszéljük milyen helyzetben vagy, miben tudlak én támogatni és csak akkor kezdünk bele, ha mind a ketten úgy érezzük ez a legjobb megoldás a problémádra. Nevezhetjük ezt egy előszűrőnek is, ami a biztosítéka annak, hogy a folyamat sikeres lesz.
Életközepi válságnak hívják, én mégsem szeretem ezt használni, mert túlságosan negatív. Hívjuk inkább életközepi nehéz helyzetnek, ami tele van ellentmondásos negatív érzéssel, aludni nem hagyó gyötrő gondolattal, és olyan cselekedetekkel, melyekre nem vagyunk büszkék. Ha tudjuk mit kellene tennünk a változáshoz akkor sincs hozzá erőnk, bátorságunk, vagy éppenséggel azt sem tudjuk mit kellene tennünk csak céltalanul daráljuk a hétköznapokat egyfaja lehangoló monotóniában.
Van akinél pár hétig tart és előfordul az is, hogy évekre benne ragadunk. Ez utóbbi esetben akár erős depresszióba is eshetünk, és pszichológus, pszichiáter segítségét kell igénybe vennünk. Fontos, hogy ne keverjük össze a depressziót annak a tüneteivel, mert a lehangoltság, kedvetlenség, rosszkedv, nihil az érzelmileg egészséges emberek természetes érzései is. Mai emberekre nagy terhet ró, hogy mindenkire ráragasztjuk a depressziós jelzőt akkor, amikor valamilyen nehéz érzelmi helyzetbe kerül, azt sugallva ezzel, hogy ha nehéz érzéseink vannak, akkor valamit biztosan rosszul csinálunk, nem normális állapotban vagyunk. Én azt figyeltem meg, a leggyakrabban az alábbi helyzet egyikében lévő emberrel dolgozom együtt:
- Akikben a változás vágya még jelen van, mégsem képesek rá, hogy cselekedjenek, mert tehetetlenséget, félelmet, bátortalanságot éreznek, vagy egyszerűen nem tudják hogyan kezdjenek hozzá.
- Tulajdonképpen nem olyan rossz az életük, de ennél többet szeretnének és tudatosan fejlesztik a bennük lévő potenciált, erőforrásokat.
- Az életük egyik területe jól működik, jellemzően a munka, ott magabiztosak, sikeresek, a magánéletben azonban nem tudják ezeket az erősségeiket hasznosítani vagy épp hátráltatja őket